Nekikezdtem Lawrence Block betörős sorozatának. Még karácsonykor egy Agavés akció keretében szereztem be két részt, rögtön a másodikat és a harmadikat. (Az elsővel, A betörő, aki parókát viselt, azóta sem találkoztam.)
A második darab címe: A betörő, akit szekrénybe zártak, a harmadiké, A betörő, aki szeretett Kiplinget idézni.
Minden adott ahhoz, hogy kedveljem ezt a sorozatot:
- E/1-ben mesélik
- krimi, de nem véres, kaszabolós
- főhőse klassz, harmincas pasas
- és piszkosul sokat meg lehet tudni a betörésről és a zárakról...:)
De...valahogy várom, hogy megszeressem. A többi karakter jut eszembe, akit kedvelek, de különösen Steven Saylor Gordianusa, a ókori római nyomozó.
Lehet, hogy morális aggályaim vannak, lévén a főszereplő mégiscsak bűnöző, de el kell vessem, mert alapvetően tisztában vagyok azzal, hogy semmi sem csak fekete, vagy fehér.
Ami biztat a sorozattal kapcsolatban, hogy Bernie antikváriumot nyitott a harmadik részre, és hát, ha minél több lesz a könyv, akkor talán.
Egyébként mindenhol úgy hirdetik, hogy milyen vicces könyvek ezek. Van benne pár remek poén, de nem nevettem hangosan úgy, mint Patrick Kenzie egy-két odavetett gondolatán Dennis Lehanenél. Pedig azok a könyvek alapból nem viccesek...
Bernie drágát pedig még meglátjuk, lehet, hogy bevállalok vele még pár balhét...
Nem olvastam a napokban, a fogyó hold okozta inaktivitás (ez persze nem igaz:)), barátok és rokonok érzelmi menedzselése és persze a munka miatt. De nem maradtam irodalom nélkül. 
