Nehezen születik meg ez a bejegyzés, mert nemigen tudom mit is emelhetnék ki a regényből.
Kiemelhetném azt a művészi elhivatottságot és az innováció iránti vágyat, amely Clara Driscollt jellemzi, a nőt, aki megalkotta a Tiffany műhelyekben az első lámpákat.
Felhívhatnám a figyelmet az inspiráló kreatív szellemi kapcsolatra a cég festő-művész-látnok-igazgatója, Louis Comfort Tiffany és a női részleget vezető Clara között.
Megvilágíthatnám, hogy alkotja újra az írőnő a századforduló Amerikájában élő modern nőtípus erejét, kitartását, önállóságát, férfivilággal szembeszálló harcát.
Kiemelhetném Bernard odaadó, titkos, Clara művészi kibontakozása érdekében félreálló szerelmét.
Megmutathatnám, ahogy a szerző is teszi, a női összetartást, a közös munka örömét, a szolidaritást, a szociális érzékenységet, az emberséget a bevándorlók embertelen világában.
Valójában nem találok vezérfonalat. Az utóbbi napjaim Claraval töltöttem, vele éreztem, általa inspirálódtam, róla, az életéről gondolkodtam.
Örülök, hogy a története a regény művészi formájában megmaradt. Tetszene neki, hogy rendíthetetlen regényhősnő lett:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése