Amikor olvastam Hajnóczy írásait, József Attilának a Szabad ötletek jegyzéke jutott eszembe. Mindkettő alapvető pszichés jelenségeket fogalmaz meg a szépirodalom nyelvén. A saját nyelvén.
Az egyik, Hajnóczyé megmutatja, hogy milyen a delirium tremens ijesztő, testi szinten is érdesen tapintható tudatfolyama, a másik az egyszerre jelen lévő és egymásba kapcsolódó gondolatok-vágyak-érzések leírása.
Remélem így utólag egyikőjüket sem bántja a fenti párhuzam, de csodásan tudtak szenvedni mindketten.
Valóban minden pszichológusnak és pszichiáternek el kellene olvasnia Hajnóczyt, ennél plasztikusabb képet egyetlen szakkönyv sem alkothat arról a dependenciáról, ami az alkoholhoz köt.
Ennél hosszabban képtelen vagyok kommentálni a novellát. Egyébként meg vagyok győződve arról, hogy van, amit nem is lehet. Például ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése