Ebből a könyvből származik a blog idézete.
A halálos beteg csoportterapeuta utolsó csoportjának történetét tavaly előtt kaptam karácsonyra. Egy éve kísértette a gondolataim. Féltem, hogy fájni fog, ha olvasom, hogy túl sok lesz, túl elgondolkodtató, túl mély. Sok túl.
Azután egyszer csak megértem az olvasására.
A történetben a szerző csoportterápiás ülések történeteit meséli el, feltárva ezzel saját terápiás elgondolásait, a csoport tagjainak egyéni lelki dinamikáját, a csoport aktualitásait, bonyolult kapcsolati hálóját és mindezt összefűzi Schopenhauer életével és munkásságával. A regény kezdetén kapcsolódik be Philip, a filozófus a csoportba. A csoportvezető Julius húsz évvel korábban már kudarcot vallott az akkor szexfüggő Philip terápiájával, és a halál közelségében újra értékelvén korábbi terápiás munkáját újabb esélyt ad Philipnek. Julius részéről az utolsót. Hogy Philip él -e a csoport adta lehetőséggel, vagy megmarad a számára mentőkötelet nyújtó Schopenhauer filozófiájánál? Hát erről szól a regény.
Úgy hiszem azért remek ez a könyv, mert más könyvek elolvasására inspirál. Azon kaptam magam, hogy filozófiai művek címeit jegyzetelem és Schopenhauert, Bubert, Nietzsche-t akarok olvasni. Nem kizárt, hogy fogok is. Sőt ezt a könyvet is elolvasom. Még egyszer. Párszor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése