2003-ban egy fájdalmas szakítás után ismét visszaköltözve a szülői házba a Napsütötte Toszkána mentett meg a depressziótól. Az írónő, Frances nem tett egyebet, mint elvitt egy olaszországi nyaralásra és közben elmesélte, hogyan dolgozta fel a válását, talált új kapcsolatra és lelki társra, hol és hogyan élt gyermekkorában és nem utolsó sorban hogyan újított fel egy olasz villát élete párjával, a költő Eddel. Klassz lenne, ha a rokonomnak tudnám (lelki rokonságban már így is állunk) és nyaranta meglátogathatnám őket Toszkánában.
Az első kötet után még két memoir és két album megszületését is inspirálta Bramasole és az olasz táj. S bár a könyvek színvonala nem egyenletes, nekem mégis olyan mindegyik, mintha nyaralnék egy régi baráttal. Az albumok képei csodásak, a fotós nagyon érzi a dolce vitát. 
És ha már szóba került a Dolce Vita. A hasonló című album mesés olasz házakat mutat be, villákat, rusztikus lakokat, városi lakásokat. Annyira jó az album, hogy feledtetni tudja az ajándékozóját, akivel egyébként az életben többé nem találkoznék szívesen:). De komolyan. A legjobb cselekedete ez az ajándék volt a bűbájos pszichopatájának...
Egyébként nem csak engem mentett meg Itália. Az Itáliai affér szerzője szintén ott találta meg a számára fontos érzéseket, gondolatokat, test-lelki szerelmet és elfogadást.
Már csak egyetlen kérdés maradt:
Mikor is indulunk az olaszországi vakációra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése