A régi fényképekben történetek rejlenek, drámák, örömök, fontos pillanatai kis és nagy embereknek. A családomról számos fényképet őrzök, soha nem ismert dédszülőkről, rokonokról, feledésbe merült nyaralásokról. Az egyik kedvencemen nagyapám látható. Egy szanatórium udvarán áll öltönyben, hátrafésült fekete hajjal, szikáran. Olyan férfi benyomását kelti, mint akinek nagy álmai vannak. (Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy édesanyám szerint a papa a szanatóriumi hetek alatt halálosan belehabarodott egy nővérkébe, majdnem el is hagyta érte nagyanyámat. Vagy a mama akarta kidobni? Megoszlanak a vélemények. Akárhogy is, büszke lettem az öregre így utólag is, hogy volt benne szenvedély.)Azért indítottam a posztot a fényképes anekdotával, mert ebben a könyvben a szerző talált, gyűjtött és kölcsönkért fényképek köré szőtt egy lehetetlen határát súroló, élvezetes történetet. Talán azért is jó a papa sztorijával kezdeni, mert a könyv főhőse, Jacob is a nagyapjánál találkozik először különös fényképekkel, a nagyapja mesél róluk fantasztikus, csak gyermekek számára hihető történeteket. Jacob, ahogy növekszik, egyre kevésbé hiszi a régi meséket, mígnem egy nap olyasmit lát, amely kétségeket ébreszt benne. Elindul felgöngyölíteni az igazságot a nagyapával és a meséivel kapcsolatban. Nem mesélem tovább, megteszi Ransom Riggs sokkal élvezetesebben.
A könyv egyébként egy sorozat első kötete, a szerző már írja a következő részt.
Különleges élményt jelentett a könyv kívül is, belül is. Külleme a fényképekkel és a régi kartonbőröndök belsejét idéző mintás elválasztó oldalakkal kifejezetten illik a tartalomhoz.
Arra sarkallja az embert, hogy nekiálljon padláson kutatni, bőröndökben keresgélni, régi fényképek, puhára gyűrődött levelek között kincsek után kotorászni.
A papám írásai egy régi csatos aktatáskában vannak édesanyámnál, egy szekrény mélyén. Már várnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése